„Az enyhe szél az Örs vezér térre fújt össze 14 turistát február 18-án. Kevés buszozás után megkezdtük könnyű sétánkat úticélunk, a Naplás-tó felé.

A 2,5 km-es betonút mellett szárazon nyújtóztak a füvek, bokrok, nem ébredvén még fel téli álmukból. A levegő friss volt, a tér tágas. Tüdőnk és szívünk is kitárult, hiszen jót beszélgettünk régi társainkkal, és az új résztvevőkkel. Találkoztunk a Szilas-patakkal, amely elvezetett a tóhoz. A rakoncátlan patak régen gyakran kiöntött, elárasztva a környéket, ezért víztározót kellett építeni. Az 1970-es években a tó fenekét mélyítették, kiépítették. Ez a mesterségesen kialakított tó, a Naplás, amelyen 3 és fél km-en folyik át a Szilas-patak. A tó nevének kialakulására többféle elmélet született, a legvalószínűbbnek a „naptöltés, időtöltés” tűnik.

A tó kiépített oldalán jártunk csak, de innen is jól látszott a 22 méter magas, fagerendákból emelt kilátó. A természet elfoglalta, visszafoglalta a tó környékét.

Mintegy 220 féle madár, illetve védett növények, – még orchideák is –, valamint tízféle kétéltű és hüllő érzi itt otthonosan magát. Különösen értékes a tájidegen fajoktól védett mocsári teknős.

1997 óta tájvédelmi terület.

Kirándulók, gyerekek vidám zaja keveredett a tavon úszó szárnyasok hangjával.

Hazafelé indulás előtt kávéval, forralt borral frissítettük fel magunkat.

A tó vadregényes, erdei utakkal, tanösvényekkel tarkított részét, egy komolyabb túrával kellene felfedezni. Ez utóbbihoz jó erőgyűjtést kívánok!

Balázs Éva”