Sok félreértést és bizonytalanságot tapasztalunk azzal kapcsolatban, hogy ki minősül, vagy kit minősítenek látássérültnek. Számos megközelítés ismert, Ezek lényege azonos, azonban másként fogalmaznak és másra teszik a hangsúlyt. Az alábbiakban a törvény által megfogalmazottakat és a pedagógiai megközelítést ismertetjük röviden.

Jogi megközelítés

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) 21/A. § (3) bekezdés

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során látássérült az a személy, akinek a szem, illetve a központi idegrendszer látási funkcióit érintő betegsége vagy veleszületett fejlődési rendellenessége miatt

a) a jobbik szemen maximális korrekcióval mért látásélessége (vízusa) 20/60 (0,33) vagy az alatti,

b) a látótér 20 fok vagy az alatti, vagy

c) kontrasztérzékelése súlyos fokban korlátozott, ideértve a kortikális látássérülést is, amely esetén a látótérben szektorszerű kiesés van, illetve a vizuális információ feldolgozási folyamatainak sérülése miatt észlelési, felismerési zavar jelentkezik.

A súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000 (VIII. 9.) korm. rendelet 1. számú melléklet 1. pontja:

1. Látási fogyatékosnak azt a személyt kell tekinteni,

a) akinek látóélessége megfelelő korrekcióval

aa) mindkét szemén 5/70,

ab) az egyik szemén 5/50, a másik szemén három méterről olvas ujjakat,

ac) az egyik szemén 5/40, a másik szemén fényérzékelés nincs, vagy a másik szeme hiányzik; rövidlátás esetén – a fenti látásélesség értékeitől függetlenül – csak az jogosult a fogyatékossági támogatásra, akinek közeli látásélessége Csapody V., vagy annál rosszabb, vagy

b) akinek látótere mindkét oldalon körkörösen húsz foknál szűkebb.

A szürkehályog műtéttel való gyógyíthatósága kérdésében a vármegyei, fővárosi vezető szemész szakorvos állásfoglalása az irányadó. Fogyatékossági támogatásra az a személy jogosult, akinek műtéti gyógyítását a szakorvos nem tartja indokoltnak, mivel a műtéti beavatkozástól állapotjavulás nem várható.

Pedagógiai megközelítés

Látássérült az a személy, akinek látásteljesítménye az ép látáshoz (100%) viszonyítva két szemmel és korrigáltan is 0-33% közötti, vagy a látótér jelentősen (10-20 fokban) beszűkült. A látásteljesítmény mértéke alapján a látássérültek három csoportját különböztetjük meg:

• Vakok, akik nem rendelkeznek látásmaradvánnyal, akiknek látásteljesítménye (vízusa) 0, fényt sem érzékelnek.
• Aliglátók, akik látásteljesítménye 1%-10% között van. Megkülönböztetünk a látásélesség szerint fényérzékenyeket, nagytárgylátókat és ujjolvasókat. Szintén aliglátó az a személy, akinek a látásteljesítménye több mint10%, de látótere 20%-nál szűkebb, szembetegsége súlyos fokú.
  Az aliglátók már a tapintásos ismeretszerzésre is rászorulnak. Annak megítélésére, hogy ez a minimális látásmaradvány mihez elég és mihez kevés, a vízus ismerete nem elegendő. A retina felbontóképességén kívül egyéb tényezők is befolyásolják a látásteljesítményt.
• Gyengénlátó az a személy, akinek a látásteljesítménye 10%-30% között van, vagy akinek szemüveggel korrigált látásélessége 0,1-0,33 közötti, vagy több (40%-50%), de látótere 20%-nál szűkebb, valamint, akinek 10%alatt van a látásélessége, de optikai segédeszközök segítségével a Csapody VII. olvasópróbának megfelel.
  A gyengénlátók látásvesztesége nagyfokú, mégis látó típusú életmódot folytatnak. Elsősorban képességeik kibontakoztatásában, az oktatásban és a képzésben szorulnak segítségre.