Múlt év végén kereste meg egyesületünket egy filmes csapat, hogy filmezhetnének-e egy, a Turista szakosztály által szervezett kirándulásunkon. A kisfilm Pest vármegye természeti értékeit hivatott bemutatni, olyan közösségek szemszögéből, melynek tagjai, a sztereotípiákkal ellentétben, igenis aktívan járják a természetet. Így történt, hogy február 7-én a filmes stábbal kiegészülve több, mint húsz fős csapatunk elindult felfedezni a Fót-Somlyói tanösvényt.

Már a Fót felé robogó vonaton jó és beszélgetős hangulat alakult ki, mely kitartott a kirándulás teljes hossza alatt. Még a tél sem szegte kedvünket, enyhe, már-már tavaszias időben indultunk el a körtúrára. A résztvevők közül négyen abban a megtiszteltetésben is részesültek, hogy a stáb mikrofont szerelt a ruházatukra, így a jókedvű beszélgetések egy-egy foszlánya az elkészült filmben is hallhatóvá válik majd.

Kényelmes sétatempóban haladtunk, amit huzamosabb időre csak kétszer szakítottunk meg: egyszer, hogy elkészülhessenek a sztárfotónak is beillő csoportképek, másodszor pedig, hogy rövid interjúk készülhessenek. Itt még egy kis játékra is jutott idő. A feladat mindössze annyi volt, hogy az egész csapat maradjon teljes csendben, hallgatva a madarak csicsergését és egy fát rágcsáló állat neszezését.

A tanösvény nagy része könnyen járható volt, ugyanakkor akadtak meredekebb, kövesebb kihívást jelentő szakaszok is. Ezeknek a részeknek a problémamentes teljesítéséhez nagyban hozzájárultak remek önkéntes segítőink, akiket előzetesen egy direkt természetjáráshoz készült szemléletformáló anyaggal láttunk el. Azonban ahhoz, hogy az egész nap ennyire zökkenőmentesen valósulhatott meg, az írásos szemléletformáló anyag mellett hatalmas szerepe volt annak, hogy mind a látássérült, mind a látó résztvevők nyitottsággal fordultak egymáshoz és aktívan kommunikáltak egymással.

A kirándulás végén megpihentünk egy helyi bisztróban, ahol ki-ki kedve szerint meleg étellel vagy itallal koronázhatta meg a napot.

Természetesen a film elkészültéről és arról, hogy hol tekinthető meg, hírt adunk majd.

(Bencze Ivett és Sápi Dóra)