November 12-ére egyesületünk meghívást kapott az Esély Nonprofit Kft. által középiskolás diákoknak szervezett Pályaorientációs Börzére. Szemléletformáló csapatunk szórólapokkal, szemtakarókkal, tapintható játékokkal és egy jó adag személyes tapasztalattal felszerelkezve érkezett a börzének helyszínt biztosító Fővárosi Álláskereső Irodába. A program célja az volt, hogy a diákokat megismertesse a különféle szervezeteknél végezhető önkéntes munkával, illetve rámutasson, hogy az önkéntesség milyen hosszú távú előnyökkel járhat rájuk nézve, hogyan fejleszti képességeiket, akár érzelmi intelligenciájukat is.

Három-négy fős csoportokban ültek le hozzánk beszélgetni a diákok, akiknek elmondtuk, milyen önkéntes lehetőségek vannak számukra a Hermina Egyesületnél. Kihangsúlyoztuk, hogy mind személyes, mind szakmai téren fejlődhetnek: olyan készségeket sajátíthatnak el, mint a kezdeményezőkészség, az együttműködés, a problémamegoldás stb., amelyeknek bármilyen munkakörben nagy hasznát vehetik a jövőben. A rövid bevezető után a diákok kipróbálhatták magukat a dombornyomott ábrák bekötött szemmel való megfejtésében. Ahogyan ez lenni szokott, most is nagy lelkesedés övezte ezt a játékot. Volt olyan csapat, amelyiknek már az volt az első kérdése, ahogy leült hozzánk, hogy játszhatnak-e ők is olyan bekötött szemes játékot, mint a többiek.

Akadtak azonban ennél bonyolultabb és komolyabb, beszélgetésre indító kérdések is. Egy csoporttal hosszasan beszélgettünk a vakvezetőkutyákról. Úgy tűnt, nem fogynak ki a kérdésekből, és a kiképzéstől a gazdával való munkán át egészen a kutyák nyugdíjazásáig mindenről tudni akartak, mígnem már a szervezőknek kellett továbbterelniük a csapatot, hogy mások is sorra kerülhessenek. Egy másik csoportban pedig a segítségnyújtás került a beszélgetés fókuszába. A kérdező fiatal többször szeretett volna már segíteni látássérült személynek egy forgalmas vasútállomáson, de bizonytalan volt abban, hogyan tehetné meg ezt úgy, hogy a megszólított ne vegye tolakodásnak. Elmondtuk neki, hogy már azzal, hogy elgondolkodott ezen, és ezt a kérdést is ilyen udvariasan tette fel, nagyon jó úton jár. Ha a későbbiekben a segítségét is ilyen udvariasan ajánlja fel, azzal nem hibázhat, illetve beszélgettünk arról is, hogyan lehet azt kezelni, ha a segítség felajánlására nemleges, esetleg érzelmileg terhelt választ kapunk.

Jó volt megtapasztalni, hogy bár a program időkerete és formája inkább csak rövid ismerkedésre és tájékoztatásra nyújtott lehetőséget, mégis elindulhattak őszinte, mély beszélgetések a fiatalok nyitottságának és érdeklődésének köszönhetően.

(A beszámolót Bencze Ivett és Sápi Dóra készítette.)