Október 29-én délután a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói érkeztek irodánkba egy, a civil szervezetekkel foglalkozó kurzus keretében, hogy részt vegyenek szemléletformáló programunkon. Bemutattuk nekik az egyesületet, az általunk végzett érdekvédelmi munkát, valamint a tagjaink részére szervezett sokszínű programokat. A bemutatkozás után áttértünk a fehérbotos közlekedés ismertetésére, elmagyaráztuk és demonstráltuk a különböző technikákat, valamint azt, hogy ezek milyen szituációkban lehetnek hasznosak. Elmagyaráztuk és szemléltető eszközzel megmutattuk a különféle taktilis burkolati jelzések jelentését. A fehérbot megismertetése mellett nem maradhatott ki a vakvezetőkutyás közlekedés sem: elmondtuk, milyen feltételei vannak annak, hogy egy látássérült személy vakvezetőkutyát kaphasson, illetve eloszlattunk néhány tévhitet arról, hogyan működik együtt a látássérült gazda és kutyája közlekedés közben.
Az elméleti háttér megismerése után a gyakorlatban is kipróbálhatták magukat a hallgatók. Kollégáink segítségével elsajátították a helyes látó vezető technika alapjait, és lefedett szemmel kipróbálhatták a fehérbottal való közlekedést az irodánk előtti járdaszakaszon. Ezt egy nem kevésbé izgalmas konyhai foglalkozás követte, amelyen a hallgatók szintén lefedett szemmel vettek részt. Első feladatként teát töltöttek maguknak folyadékszintmérő segítségével, majd következett a kókuszgolyó-készítés. Az alapanyagok felismerésében segítségül hívtuk a mesterséges intelligenciát egy mobilos applikáción keresztül, a pontos mennyiségek kimérésében pedig egy beszélő konyhai mérleg volt a hallgatók támasza. Praktikus tanácsokkal terelgettük a hallgatókat a részfeladatok elvégzésében, és nekik is rengeteg kérdésük volt felénk a konyhai tevékenységek látássérültként való elvégzéséről. Szóba kerültek olyan, látszólag megugorhatatlannak tűnő feladatok, mint a kenyérszeletelés vagy a hagymaaprítás, illetve tágabban a háztartásvezetés kapcsán beszélgettünk a látássérült emberek életét megkönnyítő megoldásokról, mint például az okostelefonról vezérelhető háztartási gépekről. A kellemes beszélgetés szerencsére nem gátolta, hogy a kezek is dolgozzanak, így a foglalkozás végére mindenki előtt ott sorakoztak papírtálcán az elkészült művek.
Nagyon pozitív, lelkes és olykor meglepő visszajelzéseket kaptunk a program végén. Volt olyan hallgató, aki sokkal nehezebbnek és stresszesebbnek élte meg a konyhai foglalkozást, mint a fehérbotos közlekedést a kisforgalmú utcán, és volt olyan is, aki a program végén vallotta be, hogy teljesen önszorgalomból elkezdte tanulni a jelnyelvet és a Braille-írást, és ez a foglalkozás csak még jobban megerősítette őt abban, hogy milyen érdekes tapasztalatokat lehet szerezni, ha az ember nyitott a világra. Ez a beszélgetéssel és nevetéssel teli délután ismét bebizonyította, hogy az élményalapú szemléletformálás a leghatékonyabb módszer arra, hogy közelítsük egymáshoz a látó és a látássérült embereket.
(A beszámolót Sápi Dóra készítette.)
