Az elmúlt hetekben egy olyan szemléletformáló programsorozaton dolgoztunk, amelynek előkészítése májusban zajlott, a foglalkozásokat pedig júniusban valósítottuk meg. A több alkalomból álló programon segítő szakembereket láttunk vendégül irodánkban, többek között pszichológusokat, egészségügyi dolgozókat és szociális munkatársakat.

Az első, online formában megvalósuló alkalom során a látássérüléssel kapcsolatos alapvető ismereteket és szemléleti alapokat adtuk át. Ezt négy személyes foglalkozás követte, amelyekre 6–9 fős csoportokban érkeztek a résztvevők. A kis létszám lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra, az aktív részvételre és a nyílt párbeszédre.

Ezeken a gyakorlati alkalmakon arra törekedtünk, hogy a látássérült élet minél több területét megtapasztalhassák a hozzánk érkezők. A résztvevők betekintést nyerhettek a közlekedés és tájékozódás kihívásaiba, a mindennapi tevékenységek és az ügyintézés sajátosságaiba, megismerkedtek az infokommunikációs eszközök használatával, valamint a szabadidő eltöltésének lehetőségeivel is.

Külön öröm volt számunkra a csoportok nyitottsága és együttműködése. A résztvevők végig aktívan kommunikáltak, figyeltek egymásra, és támogatták egymást a feladatok során. Többen is kiemelték, hogy felszabadító élmény volt egy olyan közegben beszélgetni a látássérülésről, ahol bátran feltehették kérdéseiket, és minden felvetésükre nyílt, hiteles és szakmailag is felkészült választ kaptak.

Bízunk benne, hogy a közösen szerzett élmények hosszú távon is hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevő szakemberek munkájuk során még nagyobb magabiztossággal, nyitottsággal és érzékenységgel forduljanak a látássérült emberek felé.

(Bencze Ivett és Sápi Dóra)