Barion Pixel

„Csongor és Tünde” előadás (beszámoló)

A kép egy zsúfolt színháztermet vagy előadótermet ábrázol. A tér többszintes, klasszikus kialakítású, látható egy emeleti erkély is. A nézőtér teljesen megtelt, az emberek a kék színű széksorokban ülnek. A terem hangulatvilágítása visszafogott, a falakon klasszikus falilámpák láthatók. Az építészeti kialakítás történelmi jellegű, boltíves elemekkel és díszítésekkel. A kép jobb felső sarkában "VGYHE" felirat látható piros pontokkal. A közönség főként sötét ruhát visel, és úgy tűnik, egy eseményre vagy előadásra várnak. A terem légköre ünnepélyes és várakozással teli. (A kép leírását a Claude generálta)

A Nemzeti Színházban 2025. február 7-én, pénteken este megtekintettük a „Csongor és Tünde” című előadást.

Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámája a magyar irodalom egyik kiemelkedő klasszikusaként vált ismertté. A mű egy tündérmese keretében a boldogság keresésének, a szerelem és a filozófia kérdéseinek mélyebb rétegeit boncolgatta. A történet középpontjában Csongor, a fiatal főhős állt, aki Tündét, a tündérkirálylányt kereste, miközben a boldogság elérésének titkait próbálta megfejteni. A darabban a szerelem, a vágyak, az álom és a valóság határvonalai keveredtek, miközben a karakterek különböző mitológiai és filozófiai eszméken keresztül próbáltak válaszokat találni életük legfontosabb kérdéseire.

A színházi előadásmód az emberi sors, a vágyak és a társadalmi korlátok feszültségét érzékeltette, miközben rávilágított arra, hogy a boldogság gyakran nem ott van, ahol azt várnánk.

Az előadás színpadra állítása igazi próbatétel elé állította a színházművészeket, akik olyan kortárs színpadi formát igyekeztek találni, amely méltó módon közvetíti az ősi mitológiákból szőtt tündérmesét a boldogságkeresésről.

A darab különlegessége volt, hogy a színház különböző korszakainak hatását tükrözve a mesei ábrázolástól egészen a posztmodern kompozíciókig számos stílust ötvözött.

A két felvonás során voltak igazán meglepő, sőt kifejezetten humoros megoldások is, de egy biztos: egy percig sem unatkoztunk.

A kérdés pedig, hogy hol található a boldogság, és Vörösmarty költői válasza, miszerint „a rideg, szomorú, gyászos éjben ébren maga van csak az egy szerelem”, mélyebb gondolatokat ébresztett a közönségben az előadás végén.

A színházi élmény valóban egyedülálló volt, mindenki számára gazdagító élményt nyújtott. A résztvevők élvezték a színház varázsát, és hatalmas tapssal értékelték az előadás gazdag érzelmi és művészi kifejezését.

Török-Zselensky Eszter

VGYHE – Kulturális szervező

Megosztás