2026. július 23-án a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének tagjaival a budapesti Walter Rózsi Villába látogattunk, ahol egy igazán különleges, élményekben gazdag kurátori tárlatvezetésen vehettünk részt. A „Breuer, Goldfinger és más magyarok – Brutalista építészetünk itthon és odaát” című kiállítás nemcsak a brutalista építészet világát hozta közelebb hozzánk, hanem azt is megmutatta, milyen sokat jelent, amikor egy tárlatot tudatosan a látássérült látogatók számára is hozzáférhetővé tesznek.

Már a villa önmagában is különleges élményt jelentett. A modernista épületet az 1930-as években Fischer József tervezte Walter Rózsi operaénekesnő számára, aki korának ünnepelt művésze volt. A letisztult formák, a tágas terek és a fényre épülő építészeti megoldások különleges hangulatot adtak az egész látogatásnak, és már az érkezés pillanatában érezhető volt, hogy nem egy hétköznapi múzeumi program vár ránk.

A tárlatvezetést elsősorban Kovács Dániel vezette, Korda Júlia közreműködésével. Dániel rendkívül közérthetően és élményszerűen mutatta be a brutalizmus kialakulását, valamint két világhírű magyar származású építész, Breuer Marcell és Goldfinger Ernő munkásságát. Érdekes volt hallani, hogyan vált a nyers beton, az erőteljes geometria és a funkcióközpontú gondolkodás egy egész építészeti korszak meghatározó nyelvévé, és hogyan jelentek meg ezek az elvek Magyarországon és külföldön egyaránt.

Számunkra a kiállítás legnagyobb élményét a tapintható makettek jelentették. Húsz épületmodellt kézzel is felfedezhettünk, így valóban testközelből érzékelhettük a brutalista építészet formavilágát. Egészen más élmény volt végigsimítani egy épület tömegét, kitapintani a kiugró részeket, a lépcsőzetes kialakítást vagy éppen a homlokzat ritmusát, mint pusztán hallani róla. A Braille-feliratok tovább segítették az önálló tájékozódást és a művek értelmezését.

Különösen érdekesek voltak azok a betondarabok és anyagminták is, amelyeket szintén kézbe vehettünk. Megtapinthattuk a különböző felületkezeléseket, például a betonba szórt kavicsos díszítést, a durvább és simább textúrákat, valamint azokat a megoldásokat, amelyekkel a korszak építészei a nyers anyagból is esztétikai hatást kívántak létrehozni. Ezek a minták segítettek igazán megérteni, hogy a brutalizmus nem egyszerűen „szürke betonépületeket” jelent, hanem tudatosan megformált anyaghasználatot és különleges felületi világot.

Miközben hallgattuk a történeteket, egyre inkább kirajzolódott előttünk, hogyan kapcsolódtak ezek az épületek a 20. század társadalmi és kulturális változásaihoz, és miért váltak sokak számára egyszerre vitatottá és ikonikus jelentőségűvé.

A program végén lehetőség nyílt arra is, hogy bejárjuk a Walter Rózsi Villát a tetőterasztól egészen a pincéig. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és érdekes volt megtapasztalni, mennyire más hangulata van az egyes szinteknek. A tetőterasz nyitottsága, a lakóterek eleganciája és a pince zártabb világa különböző arcait mutatta meg az épületnek. A pincében található egy kisebb óvóhely jellegű helyiség, amely a korszak történelmi hátterét is felidézte, és különösen izgalmas lezárása volt a villabejárásnak.

Csoportunk tagjai ezúttal is rendkívül aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésekbe. Számos kérdés hangzott el az épületek funkciójáról, az anyaghasználatról és a brutalizmus mai megítéléséről, amelyekre tárlatvezetőink nagy türelemmel és szakértelemmel válaszoltak. Jó volt megtapasztalni, hogy ez a tárlat nemcsak bemutatta az építészetet, hanem valódi párbeszédet is teremtett a résztvevők és a szakemberek között.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Korda Júliának és Kovács Dánielnek a szívélyes fogadtatásért, a közvetlen hangulatú és rendkívül érdekes tárlatvezetésért. A Walter Rózsi Villában eltöltött délután egyszerre volt kulturális, történeti és tapintásra épülő felfedezőút, amelynek köszönhetően a brutalista építészet világa számunkra is kézzelfogható közelségbe került.

Török-Zselensky Eszter

Kulturális szervező