2025. november 16-án délután a VGYHE csoportja igazi különlegességre vállalkozott: ellátogattunk a Nemzeti Lovas Színház új családi musicaljére, a Szilajra. A helyszín már érkezéskor magával ragadta a társaságot, a lovak illata, a tágas színház akusztikája, olyan hangulatot teremtett, mintha valóban egy vadnyugati történet küszöbén állnánk. Nem mindennapi élmény volt már az is, hogy a színpad valójában egy hatalmas aréna, ahol a díszletek, a porfelhő, a lovak patáinak dobbanása és a sokrétű zene együtt alkotott varázslatos színházi teret.

A darab kezdete azonnal beszippantotta a nézőteret. A történet Szilajról, a betörhetetlen vadlóról szól, akinek szabadsága, ereje és tisztasága végig meghatározta az előadás hangulatát. A musical zenéje hol lágyan hömpölygött, hol vad vágtában sodort magával, és a csoport több tagja utólag úgy fogalmazott: voltak pillanatok, amikor szinte érezni lehetett a lovak erejét és a szereplők feszültségét a levegőben.

A színpadon folyamatosan váltakoztak a látványos lovas jelenetek, az indián falu ritmusai, a katonai tábor feszült hangulata és a vadnyugat tágas, szabadsággal teli képei. A színészek és lovak közötti összhang lenyűgöző volt. A szabadidomítás és a klasszikus lovas stílus ritka és különleges párosítása pedig egészen új dimenzióba emelte a történetet, mintha a lovak is „szereplőként” mesélték volna saját történetüket.

A darab drámai részletei, a lovas csaták, a katonák és indiánok közti ellentétek, Szilaj küzdelme és bátorsága, mind-mind erőteljesen hatottak ránk. A csoport több tagja kiemelte, hogy bár nem látja a teljes látványt, az előadás hangjai, a lovak vágtájának dübörgése és a szereplők játékának energiája szinte háromdimenziós élményt adott.

A történet csúcspontja, amikor Szilaj végül teljesíti küldetését, valóban katartikus pillanat volt: egy egyszerre feszült, felemelő és megható jelenet, ahol a zene, a mozgás és a lovak jelenléte együtt hozta el a beteljesedést.

A taps után viszont érkezett még egy ajándék: az előadás négylábú és kétlábú szereplőivel a színpadon is találkozhattunk. A lovak közelsége, a színészek kedves szavai, és az, hogy megérinthettük a főszereplő lovakat, sokak számára a délután csúcspontja volt. Ritkán adatik meg, hogy egy előadás élménye ilyen közvetlenné váljon, és bizony ez mosolyt varázsolt mindenki arcára.

Ez a délután valódi vadnyugati kaland volt: zene, színház, történet és lóerő egyszerre. A Szilaj előadása nemcsak látványos, hanem lélekig ható élménynek bizonyult, és sokunkban még sokáig ott marad a vágtató lovak ritmusa és a történet üzenete a bátorságról, kitartásról és a szabadság erejéről.

Török-Zselensky Eszter

kulturális szervező