2024. november 23-án 53 főből 51-en indultunk autóbuszos kirándulásra Tihanyba. Két fő sajnos nem tudott velünk tartani. Az autóbusz reggel 7:00-kor érkezett az MVGYOSZ székháza elé (Budapest Hermina út 47). Az ülőhelyek elfoglalása után 7:30-kor elindultunk. Útközben megálltunk egy benzinkútnál, ahol kávéztunk és egészségügyi szünetet tartottunk.

Tihanyba érkezésünk után gyalogosan sétáltunk fel a Tihanyi Apátság Múzeum látogatóközpontjához, ahol szeretettel fogadták csoportunkat. Itt megnéztünk egy 14 perces kisfilmet, amelynek a címe Isten békéje. Ezután átmentünk a templomba.

Egy muzeológus hölgy ismertette velünk az apátság történelmét. Az apátságot I. András király alapította 1055-ben saját és családja lelki üdvössége érdekében. Az alapító oklevél, amely az első magyar nyelvemlék, egyúttal a monostor jogi védelmét és adományait is biztosította. A dokumentum latin nyelvű szövegében több magyar helynév is szerepel, ami korabeli magyar nyelvünkről ad képet. Az alapítólevél másolata megtekinthető a kiállításon, míg az eredeti a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban található.

Az apátság történelme során fontos szerepet töltött be mind vallási, mind katonai szempontból. A XI. században I. András király a keleti és nyugati kereszténység találkozási pontjaként hozta létre a monostort. A Balatonból akkor még szigetként kiemelkedő félszigeten keleti és nyugati szerzetesek telepedtek le, köztük I. András magyar király feleségének, Anasztáziának kísérői, illetve sógorának, I. Henrik francia királynak támogatói (Anna francia királyné Anasztázia magyar királyné testvére volt). A tatárjárás idején az apátság körül védelmi célú árkokat és falakat építettek, és a török hódoltság alatt végvárként működött. A védelmet néhány tucat lovas és gyalogos látta el, a parancsnok pedig az apátsági birtokok jövedelme felett is rendelkezett.

Az apátság barokk újjáépítése a török kiűzése után kezdődött. A templom oltárain közel két évtizedig dolgoztak, és Stulhoff Sebestyén asztalosmester vezetésével faanyagból készítették el a berendezési tárgyakat, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű márvány. A szerzetesek egyszerű életet éltek, naponta kétszer étkeztek, gyakran böjtöltek, és vizet a félsziget forrásából hoztak. Nemcsak vallási, hanem társadalmi szerepük is jelentős volt: lámpásaikkal segítették a bajba jutott hajósokat, ma pedig szimbolikus értelemben is útmutatást adnak az odalátogatóknak.

A szerzetesi élet háromszor szakadt meg az apátságban: először a török támadások idején, amikor az épületet végvárrá alakították, majd II. József rendeletével oszlatták fel a bencés rendet, végül pedig az 1950-es években a kommunista diktatúra tiltotta meg működésüket. A bencések azonban mindig visszatértek, legutóbb 1990-ben, amikor a veszprémi püspök újra nekik adta a tihanyi plébániát.

A templom alatti kripta az egyetlen épségben megmaradt Árpád-kori királyi temetkezési hely. I. András királyt és fiát, Dávid herceget itt temették el, és jelenleg is zajlanak régészeti kutatások, amelyek célja, hogy pontosabb képet kapjunk a kripta építészeti viszonyairól, valamint a benne talált csontmaradványok eredetéről.

Az értékes tárlatvezetés után csoportosan elsétáltunk az Echo étterembe, ahol elfogyasztottuk az ebédünket. Húsleves, rántott hús hasábburgonyával és csalamádéval volt a menü, mellé szénsavas és szénsavmentes vizet szolgáltak fel. Az ebéd után lehetőség volt desszertet és kávét is fogyasztani, illetve megkóstolni a ház borait, limonádéit. A kiszolgálás udvarias és figyelmes volt.

Ebéd után ellátogattunk Az illatok házába, ahol interaktív kiállításon ismerkedhettünk meg a Tihanyi levendula történetével és a hazai illóolajipar megteremtőjével, dr. Bittera Gyulával. A látványmanufaktúrában megfigyelhettük, hogyan készülnek az illatos szappanok és egyéb termékek, majd vásárlási lehetőség is adódott.

A programok után felszálltunk a buszra, és útközben egy benzinkútnál tartottunk rövid pihenőt. Késő este érkeztünk vissza Budapestre, ahol több helyszínen is leszállhattak az utasok, végül az MVGYOSZ székházánál ért véget az utunk.

Nagyon kellemes kiránduláson vehettünk részt, köszönhetően a tartalmas programoknak és a szép időnek. Remélem, a jövőben is részt vehetek hasonló eseményeken.

A beszámolót készítette:

Tamásné Döme Lívia