2025. november 25-én különleges időutazáson vett részt a VGYHE csoportja a Szépművészeti Múzeumban. A festmények titkai című múzeumpedagógiai programot Koda Zsófia vezette, aki már az első perctől úgy teremtett hangulatot, mintha valóban egy reneszánsz festőműhely küszöbén lépnénk be.

A foglalkozás reneszánsz zenével kezdődött, amely finoman betöltötte a teret, és segített ráhangolódni arra a korszakra, amikor a művek még nem a falon lógtak, hanem a műhelyek zsongásában születtek. A program különlegessége az volt, hogy ezúttal nem csak hallottunk a festményekről, meg is érinthettük a létrejöttükhöz szükséges anyagokat.

A csoport kézbe vehette azokat a kék és zöld ásványokat (lazúritot és malachitot), amelyekből régen a pigmenteket őrölték. A kövek hűvössége, súlya és textúrája önmagában is élmény volt, és egészen új megvilágításba helyezte a „színek születését”.

Zsófia megmutatta azt a fából készült alaplapot is, amelyre évszázadokkal ezelőtt festettek. A fa erezetét, felületét végigsimítva könnyebb volt elképzelni, hogyan kezdődött el egy festmény: alapozással, csiszolással, rétegek lassú egymásra építésével.

Különleges pillanat volt, amikor kézbe vehettük az aranyfüst készítéséhez használt valódi aranyat. A hajszálvékony, mégis ragyogó anyag tapintása igazi kuriózum: a résztvevők többsége most találkozott először ezzel a festészetben nélkülözhetetlen díszítőelemmel.

A program egyik legizgalmasabb részeként Zsófia elővett egy korhű ruhamásolatot, amely egy velencei dózse öltözékét idézte. Az anyag gazdagsága, a brokát és selyem rétegei mindenkiben kíváncsiságot ébresztettek, és a csoport több tagja örömmel ki is próbálta. A próbálgatás mosolygós, közvetlen hangulatot teremtett, mintha egy pillanatra magunk is a festmény szereplőivé váltunk volna.

A foglalkozás végig rendkívül érzékletes volt: Zsófia mesélt a reneszánsz és barokk műhelyek világáról, a mesterek és tanítványok munkájáról, a szagokról és illatokról, hangokról, mozdulatokról, amelyek egy-egy mű elkészítését kísérték. A résztvevők több alkalommal megjegyezték, hogy a program tulajdonképpen egy „érzékszínház”, ahol a történetek, hangok, tárgyak és tapintható élmények együtt idézték meg a régi korok alkotótereit.

A délután végére úgy éreztük, valóban sikerült közelebb kerülni a festményekhez, nem a látvány, hanem az anyagok, hangulatok és történetek oldaláról. A képek mögött álló világ gazdagabbnak és emberközelibbnek tűnt, mint valaha.

Tekintsék meg a programról készített videó-összeállításunkat is!

Török-Zselensky Eszter

kulturális szervező