A látássérülés sosem csak egyetlen embert érint: ez egy olyan rendszerszintű krízis, amely az egész család életét felforgatja. Míg korábbi adásunkban az érintett látássérült személy belső megküzdésével és lelki folyamataival foglalkoztunk, ebben az epizódban a hozzátartozók, szülők, társak és gyermekek oldaláról járjuk körül a kérdést.

A túlféltés csapdája és a felborult szerepek

A családtagok gyakran tehetetlenséget és bűntudatot élnek meg. A szülői gondoskodás könnyen átcsaphat úgynevezett „Búra-effektusba”, ahol a túlzott óvintézkedések és a segítő szándék akarva-akaratlanul is meggátolják a gyermek önállósodását. A párkapcsolatokban szintén nehéz feladat megőrizni az egyenrangúságot, ha az egyik fél lassan az ápoló szerepébe csúszik át.

Hol a határ a segítség és a rátelepülés között?

Az adásban őszintén beszélünk arról is, milyen terhet jelent, ha egy gyermek válik a látássérült szülő támaszává, és rávilágítunk arra, hogy a hozzátartozóknak is szükségük van lelki támogatásra. A cél nem a megmentés, hanem a valódi, egyenrangú partnerség kialakítása, ahol a látássérült ember megőrizheti a saját autonómiáját.

Kattints, és hallgasd meg a teljes beszélgetést!

A videó a Belügyminisztérium és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával, a Fogyatékos személyek helyi, regionális és országos szervezeteinek szakmai programjainak támogatása 2025 (FOF2025-E-5127) pályázat keretében valósult meg.